Féléves összefoglaló – II. rész

A második részben a “rám eső” játékokkal fogok foglalkozni saját, és kis csapatunk szemszögéből. Az elmúlt pár hónap fura helyzetének feldolgozása alatt/közben/után a nemzetközi szállítás őrületeivel együtt azért sikerült beszereznünk pár kisebb játékot, amik elég jó döntésnek bizonyultak.

Mandala

Ez a kétfős absztrakt játék egy youtube videóból tűnt fel nekem először. Szokás szerint, egyszerre megtetszett és elgondolkoztatott a mechanika. Kezdem azt érezni, hogy szeretem az absztrakt játékokat.

Színes homokból készítünk mandalákat, amelyek nagy koncentrációt igényelnek, ugyanakkor múlandóak.

A játék alapját egy textil kendő adja, ami playmatként funkcionál (továbbiakban csak konyharuha). Ezen a konyharuhán kijelölt területekre teheted le a négyszög alakú színkártyákat. A két mandala mindegyikében van egy hegy (Mountain), játékosonként egy saját mező (Field), ezen felül minden játékosnak van egy folyója (River) és egy kupája (Cup).

A területek ismeretében az alap mechanika agy akciót engedélyez a körödben:

• Letehetsz egyetlen lapot az egyik hegyre és húzhatsz 3 lapot (maximum 8 lapig).
• Letehetsz bármennyi ugyanolyan színű lapot az egyik meződre.
• Eldobhatsz bármennyi ugyanolyan színű lapot, majd húzhatsz helyettük újakat a pakliból.

A lényeget az adja, hogy a “szín szabálya” minden lap lehelyezésre érvényes. Ezen szabály szerint egy mandalába (hegyet és mezőt is beleértve) minden szín csak egy területen szerepelhet. Tehát, ha az ellenfeled lerak a saját mezőjére zöldet, te abban a mandalában nem tudod használni a kezedben lévő zöld lapokat.

Minden játékos köre után kiértékelitek a mandalákat. Amennyiben valamelyik kész van, azaz mind a hat szín megtalálható benne, a mandala lekerül a konyharuháról. A hegyen lévő lapokból felváltva választhattok egy színt azzal a játékossal kezdve, akinek az adott mandala mező területén több lapja van. Minden színből az első lap amit megnyersz a folyód következő üres négyzetébe kerül és ez határozza meg azt, hogy a játék végén az adott szín neked mennyi pontot fog érni. A többi pedig mehet a kupába. A kupában lévő lapokból lesznek pontjaid a játék végén.

Ha a mandala úgy kerül le, hogy egy lapod sincs a meződben, akkor egyetlen lapot sem kapsz a pontozható lapok közé!

A szabály körülbelül 6-7 perc alatt magyarázható, de az első játék kicsit kísérleti jellegű volt annak, aki először próbálta a játékot. Egyensúlyban kell tartani, hogy mennyi és milyen színű lapot öntesz a kupádba, és milyen színektől fosztod meg az ellenfeledet. Ez a könnyed huzavona és a játék pörgése adja a Mandala erősségét.

A kezedben lévő színlapokat le lehet cserélni, ha nem annyira jó a kezed. A körök gyorsan zajlanak és az egész játék körülbelül 10-20 percig tart. Könnyen lehet játszani még egyet, meg még egyet, meg még egyet…

Ez is azon játékok egyike, ahol az ellenfeled játékstílusa és gondolkodása erősen befolyásolni fogja a játékélményedet, bár szerintem ez szinte minden kétfős játékra igaz.

A komponensek szépek, minőségiek és a játék nyelvfüggetlen. Talán a konyharuha és a doboz mérete is lehetne picit kisebb, de ez egy apró panasz.

A Hive és a 7 Csoda Párbaj mellett marad a kétfős gyűjteményben.

The Crew

A The Crew-ról sokan ódákat zengtek. Én kicsit gyanakodó voltam, mert a dedukciós játékok (meg bármilyen olyan játék ahol azt kéne megmondjam, hogy a másik játékos mire is gondol) komoly kínszenvedés szokott nekem lenni. Vagy unalmas. Vagy a kettő valamilyen keveréke.

Az alapok egyszerűek. Adott öt színű kártya, színenként egytől kilencig számozva, illetve rakéta kártyák egytől négyig. Minden játékban kiosztásra kerül az összes kártya a játékosok között. Az első játékos, akinél a 4-es értékű rakéta lap van, lerak egy lapot. Színt-színre kell rakni, ha tudsz. A magasabb szám nyer az adott színből. Ha nem tudsz színt rakni, bármit bedobhatsz, és a rakéta mindent visz. Aki a kört nyeri, viszi a lapokat.

Akkor pedig tegyük mindezt át az űrbe. Képzeld el, hogy egy űrhajós vagy, aki a csapatával a galaxis határán lévő ismeretlen 9. bolygó felé tart. Meg kell szerelned egy antennát és mindenki élete rajtad múlik. Izzadság csorog a homlokodról a szemedbe a sisakod alatt. Hogy ez hogyan jön a játékhoz?

Itt a csavar ebben az egyszerű alapokon nyugvó játékban:

Egy-egy küldetés (amiből 50 egyre nehezedő van a kis füzetben) feladatokat ad az egyes csapattagoknak. Kiosztásra kerül, hogy melyik szín-szám kombinációt kell elvinned, hogy a feladatodat teljesítsd. Ehhez pedig szükséged lesz a csapattársaid együttműködésére is.

A csapattagok, egymás erős szuggerálásán kívül, nem beszélhetnek arról milyen lapok vannak a kezükben, de van két segítségük, amit egy küldetés folyamán igénybe vehetnek:

• A kommunikációs tokennel megmutathatsz egy lapot a kezedből és erről a lapról azt az információt is megadhatod, hogy ez a legkisebb, legnagyobb vagy egyetlen ilyen színű lapod a kezedben.
• A vészjelzés használatakor, amiben közösen kell megegyeznetek, mindenki egy lapot átadhat egy lapot a szomszédjának egy előre megegyezett irányba (de mindenkinek ugyanabba az irányba kell). Ilyenkor viszont a küldtetés teljesítésének jelölésekor eggyel több próbálkozást kell felírnotok a füzetbe.

A küldetések pedig nehezednek és változnak: meghatározzák, milyen sorrendben kell a feladatokat végrehajtani, valaki beteg lesz és nem nyerhet meg egy kört sem, nem kommunikálhattok tokennekkel sem, vagy a csapatkapitány felelősségévé válik meghatározni kihez milyen feladat kerül. A küldetések követelményeinek változatossága új stratégia kidolgozására sarkallja a csapatot.

Ez a kis játék rendkívül gyors, változatos, izgalmas és igazi velejét a csapatoddal való együttműködés adja. Egyedül semmit nem érsz, teljesen a csapattársaidra kell hagyatkoznod.

Nagyon jól működik a kommunikációs token, amit ha jókor és jó lapra használsz, láthatod a kapitányod szemében a hitet, hogy igen ezt meg tudjuk csinálni vagy a kétségbeesést, amikor csak néz rád, és fogalma sincs mit akarsz mondani.

Mint ahogy a leírásból is látszik, meglepődve tapasztaltam, hogy tetszett ez a játék. Nagyon ügyesen működnek együtt az egyszerű mechanikák és az a komplexitás, amit a többi ember hoz a játékba. Nem is igazán tudok még ilyen kicsi, könnyen magyarázható, de izgalmas kooperatív játékot mondani.

A kártyákat érdemes védőzni, mert sokat forognak. A játék maga nyelvfüggetlen, de a küldetések füzetét jó, ha valaki el tudja olvasni, mert történet van minden küldetéshez. Ez több nyelven is elérhető a neten.

Nagyon pozitív csalódás és biztos, hogy többször, több társasággal is elő fog kerülni.

Királyi áru (Oh My Goods!)

Ez egy régebbi játék, ami egy strandolás alkalmával került elő valakinek a táskájából. A kártyák és az esetleges szél kombinációja kritikus helyzeteket tud teremteni, úgyhogy néhány követ használtunk nehezéknek.

Kézművesek termelési láncait kell menedzselnünk a játékban. Kezdésnek mindenki kap egy szénégető kunyhót, 7 pénz értékű árut a kunyhójára, illetve egy munkást.

Öt kártyával a kezünkben kezdünk és egy kártyát nyersanyagként, épületként vagy áruként (képpel lefele fordítva) tudunk felhasználni. A játék folyamán egy nap egy forduló:

• Eldobhatunk bármennyi lapot a kezünkből és újat húzhatunk helyettük.
• A napkelte folyamán felcsapunk lapotkat a húzópakliról, amíg két fél napocska ki nem jön rajtuk. Ez az első piac. Ezeken a lapokon látható nyersanyagokat mindenki felhasználhatja és nem használódnak el.
  • A munkásunkat az alá a termelő épület alá helyezzük amivel termelni szeretnénk a körben. Tud pontosan vagy hiányosan termelni. Pontosan többet termel, de a hiányos termelésnél elég, ha eggyel kevesebb nyersanyagot biztosítunk neki.
  • Le kell raknunk egy kártyát képpel lefelé, amit nem használhatunk nyersanyagként a körben, de a rajta lévő épületet megépíthetjük később, ha erre elég pénzünk van.
• Ezután jön a napnyugta, amikor újra lapokat csapunk fel a húzópakliról, amíg két fél napocska ki nem jön rajtuk. Így zár a piac.
• A termelés úgy zajlik, hogy a piacon látható nyersanyago mindenki számára elérhetöek. Ezt tudja még pótolni a kezében lévő nyersanyagok eldobásával. Az termelő épületre ekkor a munkásunk termelési módjának megfelelően 1 vagy két áru kerül. Az áru értéke pedig a termelés komplexitásától függően változik. Ha már beindítottuk a termelést egy épületen, akkor némi extra nyersanyag vagy már korábban megtermelt áru bedobásával hatékonyabban hozhatunk létre újabb és nagyobb értékű árut. Körsorrendben minden játékos termel és eztután megépíthetik az első piackor lerakott kártyán lévő épületet.
• Az építkezés pedig a már meglévő áruink aranyértékéből történik. Tehát egy 7 arany értékű épületet megépíthetünk 1 négy arany és 3 egy arany értékű aruért vagy akár kettő 4 arany értékűért is, de visszajárót nem kapunk. Építkezés helyett segédmunkást is felvehetünk, akinek a segítségével a következő körben már akár két épületünk is termelőképes lesz és a járék végén pontot ér.

A játék addig tart, amíg valaki meg nem épít 8 termelő épületet, pontokat pedig az épületeing, segédmunkásaink pontértéke és áruink értéke után kapunk.

A játék kicsi és csak kártyákból áll, ezért elkövettük azt a hibát, hogy azt gondoltuk, gyors lesz. Semmiképpen nem extrém hosszú játék, de a strandra talán egy kicsit túl hosszú, pedig csak hárman játszottunk.

A játék maga nagyon kellemes és, méretéhez képest, meglepően komplex tud lenni. Hosszabb termelési láncok kialakítása nem egyszerű, és az egymással folytatott állandó építkezési és termelési verseny kellően kiélezi a játékot.

Nem mondom, hogy azonnal újra akartam játszani, de nem fogok tiltakozni, ha még előkerül. Nekem nem túl esztétikusak a kártyák, viszont rengeteg információt sikerült átláthatóan elhelyezni a lapokra.

Bizonyos pillanatokban megfelelően agyégető érzést tud biztosítani, miközben próbálod kigazdálkodni az összes nyersanyagot és összekombinálni az optimális termelési sorrendet.