Robbanás után

Sokat gondolkoztam, hogy leírjam-e ezt a történetet, mert a legutóbbi Facebook-ra kiírt postaproblémám után is megkaptam, hogy nyilván én vagyok az ostoba.

Mégis úgy gondoltam, hogy elviszlek titeket egy világkörüli utazásra, hátha valakinek ez a történet valamiféle tanulsággal szolgál.

Történetünk 2019 júniusában indul, amikor a Crypt készítőjének új Kickstarter kampánya elindult. Az Afternova játék kisebb mérete, értéke és a postaköltség aránya miatt a Társasjáték fb csoportban kerestem magam mellé néhány embert, hogy oszthassuk a postaköltséget. Nem rajongok a nagy csoportos rendeléskért, mert a nagy súly és csomagméret miatt komplikált lehet, ezért 10 emberben gondolkoztam. Végül 33-ra duzzadt a csapat, de mivel tényleg egy pici játékról beszélünk, ezért úgy gondoltam, hogy ezt még tudom kezelni.

A pledge megtörtént, majd a PM-ben még hozzákerült néhány Crypt játék és kieg, de elhanyagolható mértékben. Így végül egy 529 USD értékű támogatást fizettünk. A csoport tagjai rendesen át is utalták a részüket. Egy-két ember felkutatása volt nehéz, a facebook csodáinak is köszönhetően, de sok panaszom nem lehet senkire.

A projekt szépen haladt, a gyártás is lezajlott. Még talán kicsit korábban is, mint vártuk. Az első dolog ami közbejött, a Brexit volt. Az amerikai kiadónak nem sikerült az európai logisztikai központtal szerződést aláírnia a bizonytalan költségek miatt, és ezért a kiadó kiírta, hogy az európai pledgek végül Kínából fognak érkezni. Akinek vámot kell fizetni, annak pedig visszatérítik utólag ezt az összeget.

Ekkor elkezdtem kicsit aggódni, ismervén a posta csodálatos bugyrait, és telefonos segítséget kértem Donaberger Attilától a vámügyintézéssel kapcsolatban. Ezúton is nagyon köszönöm a részletes tájékoztatást. Így már tudtam, hogy mire számíthatok, mire figyeljek oda.
Ezzel ugrottunk is előre 2020 januárjára, amikor is Kínában beütött a koronavírus. Minden leállt egy időre, a mi csomagunkról sem volt semmi hír. Márciusban egyszer utánakérdeztem az amerikai kiadónál. Ők jelezték, hogy több hónapos késésekkel érkeznek csomagok, még várjunk. Végül május 7-én sikerült egy kínai fedexes csomagszámot szerezni, amiből nem derült ki semmi. Annyi látszott, hogy a csomagszámot legenerálta a fedex és ennyi. Május 11-én pár emailváltás után kérték, hogy várjunk még 2-3 hetet, hátha előkerül valami. Majd végül május 30-án újraküldték a csomagot, immáron az USA-ból, mert az ottani raktárban volt megfelelő készlet, illetve a logisztikai központ intézkedett volna a vámkezeléssel kapcsolatban is, hogy Magyarországon már ne kelljen. Június 5-én megkaptam a számot a csomagkövetéshez, amiből kiderült, hogy pontosan eggyel kevesebb játék van a csomagban mint kéne. Újabb emailváltás és ezt a játékot június 11-én utána is küldték a másik csomagnak. Ekkorra már Amerikában is kitört a polgárháború, úgyhogy az ottani csomagküldés is erősen lelassult.

Ezen 5 hónap alatt igyekeztem a kis közös rendelős csoportunkban tájékoztatni mindenkit és nem túl sokat panaszkodni, hogy mennyi kín van éppen mindennel. Mindenki értette a helyzetet és igyekeztünk nyugalmasan várni.

A kis csomag, ami később indult, pillanatok alatt (2-3 nap) átért az elosztóba és kb 1/3 idő alatt el is jutott Európába. A nagyobb csomag 11 napig küzdött, mire minden adminisztráció mellett eljutott Frankfurtig, majd tovább haladt Németországon belül Feuchtig július 2-án, és utána semmi. Minden megállt.

(A kis csomag kb ekkorra megérkezett egy darab játékkal. El is filozofáltam rajta hogy milyen módszerrel fogom ezt igazságosan kisorsolni a rendelésben résztvevők között, ha nem jön meg a nagy csomag.)
Vártam, vártam, majd 2 hét után úgy döntöttem, hogy itt valamit tenni kell. Fel is hívtam a magyar DHL-t, hogy próbálják már meg megtudni, hogy mi történik. Ők nem tudják. A német DHL-t kell keresni. Kikutattam a német DHL elérhetőségét, ahol a telefonos kolléga nagyon segítőkész volt, de minden mondatát azzal fűszerezte, hogy “én úgy látom”, “szerintem” és “valószínűleg”. Elmondtam neki, hogy ez már az első újraküldése a csomagnak és tudnak bármit tenni, hogy megnézzek konkrétan mi történt? Ott van valahol egyáltalán? Szétesett? Felgyulladt? Bármi. Ilyet természetesen nem tudnak tenni, hiszen azt se tudják egy áruházon belül hol keressék, de mivel ez egy commercial DHL számla, ezért a küldőnek teljes biztosítása van, tehát visszatérítést kapnak, ha nem ér célba a csomag. Velük kéne kapcsolatba lépnem és ha ők hivatalosan megkérdezik, hogy mi van akkor utánanéznek. Tőle azt is megtudtam, hogy ha egy csomag a megbecsült időre nem ér célba akkor megállítják, amíg a küldő nem jelzi nekik, hogy továbbra is szeretné célba juttatni. (Ezt azóta se értem.)

Aki ismer, az tudja, hogy elég lelkiismeretesen le szoktam követni a dolgokat, különösen akkor, ha nem csak a saját tulajdonomért vagyok felelős, és kezdtem nagyon kényelmetlenül érezni magam azzal a 32 egyénnel szemben, akivel ezt a rendelést szerveztem. Már felmerült az is, hogy ha másodszor is eltűnt a csomag akkor kérjünk-e inkább pénzt vissza. El is képzeltem, hogy mennyire jó lesz az, hogy az egy évvel korábbi dollárban kifizetett összeget most nekem más váltási értékkel dollárban visszautalják, amit aztán utalhatok át 32 embernek. Biztos, hogy senki nem járt volna jól vele.

Kapcsolatba léptem a kiadóval, akik szóltak a logisztikai központnak és csodák csodájára július 17-én a csomag tovább indult Magyarország felé. Öröm, boldogság.

Július 19-én megérkezett a csodálatos Nemzetközi Posta Kicserélő Központba (akik nem a posta, mint kiderült később) akik arra következtetésre jutottak, hogy akkor kéne vámot fizetni. Meg is kaptam a vámpapírokat július 24-ig. Külön szépsége a dolognak, hogy a vámpapíron a rendelésen megadott cím egy kicsit eltorzított változata szerepel, ennek ellenére jó címre hozták ki a vámpapírt.

Megadott cím:

Adrienn Miklos
BAROSS UTCA 52 (B52 IRODAHÁZ)
BOYUM IT/ PRODUMEX 6. EMELET
Budapest, Budapest 1085 HU

Nemzetközi Posta Kicserélő Központ véleménye erről:

Ekkor nem tudtam megmondani, hogy a dobozon mi is szerepelhet pontosan, ezért a vámpapír visszaküldésekor (júli 27) felhívtam a figyelmüket, hogy a csatolt igazolásokban is jól szereplő címről van szó és nem arról amit a borítékon írtak.

Mivel mi is itthonról dolgoztunk, riadóztattam az irodaház recepcióját, hogy bármi is jön a nevemre vegyék át és azonnal szóljanak. Napi szinten beszéltem velük.

Ezen a ponton egyébként minden reggel és délután ellenőriztem már a csomagkövetést, hogy lássam, ha bármi történik. Csak és kizárólag ennek köszönhető, hogy egyik reggel (júli 29) észrevettem, hogy “ismeretlen címzett” felirattal kevesebb mint 24 órán belül nekiálltak visszafordítani a csomagot az USA-ba. Azt a csomagot, ami júni 5 óta átküzdötte magát a fél világon és amire cirka 50ezer forint vámot fizettem volna nekik, ha kihozzák. A vámpapírokból minden elérhetőségem, telefon, email és a pontos cím is rendelkezésükre állt.

Azonnal telefonálni kezdtem és a Magyar Posta ügyfélszolgálatán egy hölgyhöz vetett a sors, akinek innen a távolból is köszönöm, amit értem tett. Azt mondta, hogy tud kezdeményezni egy visszahívást a csomagra, de akkor külön kézzel kell kikeressék a reptéren a csomagot és ez 1400 forintba fog kerülni. Nyilván mondtam neki, hogy mindegy nekem, csak tegyék meg hogy nem küldik vissza az USA-ba. Elkérte a telefonszámom és azt mondta, hogy megpróbál valamit tenni, de sok reményt most még ne fűzzek hozzá. Ekkor feladtam, hogy a csomagot valaha megkapjuk.

Kb egy órával később visszahívott, ami először megdöbbentett, és elmondta, hogy sikerült leadni a visszafordításra a kérést, de egyeztessük a címet, hogy nehogy megint gond legyen. Annak ellenére, hogy ő nem látta, hogy a Nemzetközi Posta Kicserélő Központ milyen címmel dolgozott a csomagon, mer ő a Magyar Postához tartozott, csatolta a helyes címet a visszafordítási kérelemhez. Azt mondta, hogy a csomagkövetésen majd látszani fog, ha sikerült, de semmi nem garantál.

Augusztus 4-én, azt láttam a csomagkövetésen, hogy postán átvehető. Semmi értesítő nem jött és egy újabb telefonhívás után kiderült, hogy ez nem a posta, hanem az Első Számú Csomagközvetítő Bázis, ahova elmehetek átvenni a csomagot. Ezen a napon munka közben már annyira féltem, hogy mi lesz, ha nem érek oda időben (ami ki tudja mennyi, amíg valaki újra úgy nem dönt, hogy már vissza kéne küldeni a csomagot), hogy délután azonnal a Keleti felé vettem az irányt. Inkább aznap gyalog, mint másnap kocsival.

Ebben raktárépületben sikerült beazonosítanom a helyiséget ahol egy nagyon rosszkedű hölgy duzzogva elfogadta tőlem a vám összegét.

Majd 10 kilóval a vállamon, megkönnyebbülve ballagtam a buszhoz. A megállóban még kíváncsiságból ránéztem a címre ami a csomagon volt, és nyilván tökéletesen szerepelt rajta…

De minden jó, ha a vége jó. Aki idáig eljutott a történetben, annak köszönöm a türelmet, ugynaúgy, mint a közös rendelős csoportunk minden tagjának. Közülük a legtöbben már átvették a játékot.

Külön köszöntet a posta ügyfélszolgálat ügyintézőjének, illetve a R2I Gamesnek (kiadó), akik rekordidőn belül válaszoltak minden problémára és kb 2 napon belül a vám értékét is minden kérdés nélkül pontosan visszatérítették.

Nekem sikerült levolnnom a következtetéseimet ebből a kicsit extrém körülmények között zajlott nemzetközi szállításból. Hagyom, hogy mindenki levonja a sajátját és ezzel a happy endet igazoló képpel búcsúzom.