A KS-kór és élettani hatásai (2. rész)

Szinte pontosan 1 éve írtam egy cikket a Kickstarterről, és leginkább arról, hogy hogyan befolyásolja az életem, impulzusvásárlásra hajlamos játékos, vevő és eladó szemmel. Azóta rengeteg dolog történt, jó sok támogatott játék megérkezett, számtalan beszélgetés, vita és pozitív dolog történt az üggyel kapcsolatban. Megosztanám ezeket veletek, hátha megint (az első cikkre rengeteg pozitív visszajelzés érkezett) segít valakinek felismerni problémákat, együtt örülni a jó dolgoknak, új beszélgetéseket indítani.

! A cikk tele van szakzsargonnal, viszont az előbb említett első részben a nagyját kifejtem. Tehát ha nem vagy járatos a Kickstarter világában, érdemes előbb azt elolvasnod.

Tavaly ugyebár azt írtam, hogy nagyon okosan kell válogatni a KS-ek közül, mert nagyon nagy a választék, így sok lehet a csalódás, értsük ezt akár a folyamatosan csúszó érkezésre, a játék komponenseinek minőségére a képekhez és videókhoz képest, akár a játékélményre. Ehhez képest csak sikerült 2018-ban cirka 20 kampányba beszállni egyénileg vagy csoportos rendelés keretein belül. Nagyon sokat tanultam ebben az évben újfent magamról, a játékokról, készítőkről, kiadókról és a kampány szállításáért felelős cégekről úgyszintén. Itt egy “vicces” tendenciát is felhoznék: teljesen mindegy, hogy egyedül vagy csoportosban érkezik a példányom, tudomásom szerint mindig a legutolsóként átvett csomagok közül van a magyarok közül az enyém/miénk. Úgyhogy ne legyetek velem egy csoportosban, mert az átok nem kímél senkit!

Ahány játékos, annyi ízlés, tárca, és így nehéz általánosságban beszélni a témáról, de nyitnék egy olyan adattal, ami tényszerű.

A tavalyi 20 kampányhoz képest idén 3-ra csökkent ez a szám.

Ezen egy kicsit gondolkodjon el mindenki, mekkora különbség, főleg, hogy a legtöbb játék, amit tavaly backeltem a hatalmas, túlplasztikozott (új szó, nincs rajta copyright!), sok extrás csodák közé tartozott, amik sosem olcsók, rengeteg helyet foglalnak és mindenki nagyon várja őket. Idén a Tainted Grail ilyen és az Oathsworn, ezeken kívül a Too Many Bones új kiegje jött még, amire azonnal lecsaptam.

Miért ez a nagy váltás? Semmi nem érdekelt idén?

Igazából nem az idei kínálattal van a gond, hanem a tavalyiak szinte kivétel nélkül kisebb-nagyobb csalódást okoztak. Talán a Nemesis volt az egyik legjobb idén érkezett KS-ünk (a 2. hullám is hamarosan megjön – utolsóként a csoportunknak) a nagyobbak közül, és a Villagers a kisebbek közül. A Middaráról először áradoztam, mert az elején nagyon jó volt, aztán elkezdtek kiesni a csontvázak abból a bizonyos szekrényből és sajnos a 3. felvonás után abbahagytuk, annyira frusztráló lett. A Black Rose Wars jó játék, de nem éreztem, hogy azt az árat megérné, amibe került, hiába a minik és az artwork szépsége. A Mysthea a társaságnak nem jött be annyira, a Sine Tempore pedig hatalmas csalódás volt, teszteletlennek tűnt és angolból is kettes alá a szabálykönyvnek és a kártyáknak. Ez mind jó tanulópénz volt, túl is adtam a játékokon nagyrészt eredeti áron, és valaki örült nekik.

Ezért idén az első kérdés, amit minden esetben feltettem magunknak:

Kivel fogjuk tudni játszani?

Tavaly két csapattal is sokat játszottunk, az egyik egy 4 fős szinte kizárólag kooperatív (többségében kampány) játékokat kedvelő társaság, a másik pedig egy mindenevő 3-4 fős társaság. A koop csapat sokkal ritkábban jön össze idén, így a 3 főssel már koopot és kampányt is játszunk, viszont rengeteg új kisebb, rövidebb, eurosabb játékot is kipróbáltunk. Ha olyan a játék, tudunk ketten is játszani bármikor, ami megintcsak pozitív sok szempontból.

A birtoklási vágyat vissza kell fogni, mert elfogy a pénz és a hely és fölöslegesen fognak állni a hatalmas dobozok bontatlanul vagy 1-2 alkalommal játszottan, ha nincs olyan társaságod, akik ezekre a monstrumokra vannak ráállva.

Az ilyen fél kallaxot elfoglaló totál overproduced (bocs, nincs jó magyar szavam rá) játékoknál már megszólal a riadó, és nagyon megnézem/megnézzük, hogy milyen a mechanika, tud-e többet, mint bármi, ami a polcon van bármelyikünknél, és megéri-e vajon az árát, vagy elég lesz majd a bolti belőle, ha a KS tartalom csak szemfényvesztés. A KS exkluzív játékoknál kicsit más a helyzet, de azok is elég durva szűrőn mennek át.

Aztán jön a FOMO időszak. Megy a kampány, jönnek szépen a stretch goalok, a kiegészítők, a fejlesztések és újra el kell gondolkodni (ajánlom a 2 nappal a vége előtt értesítőt belőni). Úgy érzem rengeteget fejlődtem ezen a téren és könnyedén elengedem már a játékokat mind KS-en, mind a polcról. Ennek bizonyítéka például az is, hogy 90 játékról (kiegekkel kb 2x ennyi) körülbelül 30-40 játékra csökkent az otthoniak létszáma, mert szomorú volt nézni, ahogy a jobbnál jobb játékok porosodnak és nem kerülnek elő. Ajánlom mindenkinek, hogy jól nézzen körbe otthon és nyugodt szívvel kínálja fel azokat eladásra, amiket nem tud kikkel játszani, nem fogja megbánni. És nem kötelező új játékokra költeni a befolyt összeget (csak egy részét). De azt nyilván jó játékokra kell költeni!

Na de mégis, mi a alapján döntsön előre az ember, hogy jó lesz-e egy játék?

Rengeteg olyan dolog történik egy KS kampány közben, vagy a pledge manager megnyílta előtt, ami a támogatás mellett/ellen szólhat. Ez megint sokaknak ízlés dolga, de van egy tényszerű halmaz, amire jó odafigyelni.

  • Első pillantás: milyen a KS oldal, mennyire igényesek az illusztrációk, a bemutató videó, mennyi a szállítás, mikorra ígérik, ki a designer (tervező), ki a kiadó, hány sikeres kampányuk volt már?
    Ezek rengeteg embernek ide-oda billentik a mérlegét, de az igénytelenség a KS oldalon 100%, hogy átragad a játékra is. Ha bizonyos cégek állandóan éveket késnek, nem biztos, hogy most jobb lesz a helyzet. Ha befuccsolt már kétszer ugyanez a játék, harmadszorra sem biztos, hogy jó a csodát várni a kampánytól.
  • Fizetett previewk: Ezeket érdemes is megnézni, meg nem is. Sokat segítettem, ugye? Azért érdemes, mert látod a prototípust, elmondják a mechanikákat, páran megfogalmaznak érdekes gondolatokat a játékkal kapcsolatban, ami nem biztos, hogy a KS oldal olvasgatása közben előjönne mindenkinek. Viszont a fizetett previewk 95%-ban nem fogják lehúzni a játékot, akármilyen is. Csak a pozitív idézeteket fogod látni és minden szuper és szép a játékkal kapcsolatban. Na ez az esetek 50%-ában igaz… kb mint az időjárás, vagy esik vagy nem.
  • Szabálykönyv: Hatalmas plusz ha fent van egy béta vagy nétán a teljes szabálykönyv előre, esetleg (a több idővel rendelkezőknek vagy nagyon lelkeseknek) print and play verzió a játékból. Ezekből jóval több információt lehet nyerni és sokkal testreszabottabb saját véleményünk alakulhat ki, mintha mást néznénk, ahogy bíbelődik a játékkal.
  • How-to-play videók: Vannak igazi játszós videók is, amik egyre elterjedtebbek (Gaming Rules például), ahol vagy demo játék megy, vagy tényleges szabálymagyarázás történik. Ezek végtelenül nagyot dobnak azon, hogy kiderüljön, igazán tetszik-e egy játék.
  • Kommunikáció: Rendszeres update-ek érdemi infoval a kampány közben és után, értelmes és gyors válaszok a kommentekre, facebook csoport korrekt adminokkal és figyelmes, közösségépítő moderátorokkal… ez mind nagyon sokat nyom a latba mostanság. Az Oathsworn kampányánál ez hihetetlenül flottul ment és tényleg érezni az odaadást és a törődést a teljes brigád részéről. Ettől a játék még nem biztos, hogy a legjobb lesz, de fontos lépés. A Middarások is folyton osztották KS update-ekben a facebook csoportban megosztott festett miniket és egyéb mókás dolgokat, tök jó hangulatú, családias közösség jött össze.
  • Csoportos rendelés és posta engedmény: Én ezeken nem szoktam fennakadni, ha már támogatok valamit, nem fog pár ezresen múlni, hogy viszem-e, de ez is ízlés dolga, és van, amikor akár tízezerrel is olcsóbb lehet a pakk, ha mindenre lehetőséget adnak a készítők. Ilyenkor már nyilván én is beszállnék egy csoportba. Viszont jól gondold meg, hogy utána megéri-e az átvétellel szenvedni, plusz benzin, idő, foxpost, késik a csoportos vagy egyéb probléma lép fel. Szuper kezdeményezések és facebook csoportok vannak.
  • A teljes játék KS exkluzív: Újabb FOMO probléma. Tudsz-e értelmes áron később szerezni, ha boltban nem lesz kapható és nem derült ki számodra elég info a kampány alatt? Ha eléggé tetszik a játék és van is rá épp pénzed (amit hajlandó vagy “elengedni” 1-2 évig) akkor jobban jársz, ha megveszed. Azért, mert te 100%, hogy legalább árában tovább tudod adni, ha kiderül addigra, hogy nem a te játékod vagy már jött jobb. Viszont ha kiderül, hogy a legnagyobb csoda a világon, sokkal kevesebb az esélye, hogy elengedik mások – egyáltalán, vagy alapáron. Azt viszont megtanultam, és már sokszor emlegettem, hogy kis türelemmel mindenből találsz eredeti áron vagy még olcsóbban. Jó példa erre egy csoporttagunk posztja a beszerzős közösségben, aki a minap jóval olcsóbban szerzett Rising Sun pakkot, mint annak eredeti ára volt, és nem ez az első eset. Vannak, akik folyamatosan rákontráznak azzal, hogy nekik nem éri meg ez a sok keresgélés meg várakozás, ők inkább fizetnek akár kétszer annyit (többtízezer forint), hogy azonnal átvegyék a játékot és miért adná el eredeti árán, ha látja, hogy kétszeresen is elmegy? Ezeket a kérdéseket már elengedtem, mindenki a saját ideje, türelme, tárcája alapján döntse el, hogy neki mi és hogy, csak ne akarjuk egymást meggyőzni és ne beszéljünk róla fölöslegesen órákig. A magyar tárca jóval érzékenyebb, így a külföldi eladásokhoz szinte fölösleges hasonlítgatni, viszont mindenki tud drágán eladni külföldre, ha rászán egy kis időt és szintén tud olcsón beszerezni külföldről. Mindkettőben tudunk segíteni a beszerzős csoportban.
  • Stretch goalok, social goalok és egyebek: Ez a támogatók egy részének a legnagyobb húzóerő, másoknak meg teljesen lényegtelen. Általában ezeket az extrákat a kiadók mind előre belekalkulálják az árba (sajnos az időbe sokszor sikertelenül), és feltérképezik a keresletet, szóval nem kell meglepődni, hogy milyen tempóban és mennyi “ingyen” cuccot vágnak hozzád egy nagyobb kampány leforgása alatt. Néhány dollármilliókat összeszedő kampány során a stretch goalos doboz kétszer akkora, mint az amúgyis kallax-repesztő alapdoboz és ez már nekem kicsit túlzás. Inkább tölthetnék azzal az időt, hogy a szabálykönyvet jobban átnézik, hogy ne kelljen ennyi errata, FAQ olvasgatás és BGG bugyrainak látogatása. De nyilván hatalmas FOMO-generátor ez is, mert hát “ingyen van” és rengeteg cucc, ami sokszor sosem látja meg a boltok polcait. A közösségépítős, hype-generátor célok (pl. 1000,2000,3000 facebook csoporttag, meg BGG/insta rajongó stb) is körülbelül hasonlóan “fontos” extrákat szokott adni a játékhoz. Tisztelet a kivételnek, de nem jut eszembe sok.
  • Fizetős kiegészítők és fizetős kiegészítők: Sajnos magyarul az accessory és az expansion is kiegészítő, de akkor maradjunk annál, hogy blingnek (szép magyar szó!) fogom hívni a játék szebbé tételéhez hozzájáruló extrákat. Ezek megint sokaknál a saját igényeik szerint fogják befolyásolni a döntést. Játszol -e soloban/5-6 játékossal, ha fizetni kell a variánsért? Akarsz e varázslatosan csillogó és csengő fémpénzeket a monopoly-forintok helyett? Szükséges -e a 15 centis műanyag fa, kunyhó, kút és kismalac, hogy plasztik háromdimenziós hőseid ne érezzék magukat hülyén a kétdimenziós térképen hatszögeken lépkedve? Kell -e egyáltalán a háromdimenziós műanyag karakter vagy szörny szet, ha tök jól illusztráltak a kis kartonlapok és épp beleillenek a műanyag talpakba? Sok-sok ilyen kérdés fogalmazódik meg mindenkiben, és itt nincs okos válaszom. Azt viszont elmondhatjuk, hogy ugyanaz igaz ezekre az extrákra – legyen bling vagy kieg -, ami a játékok KS verzióira. Úgyis lesz, aki megveszi legalább eredeti árán, vagy ha kampány közben letettél róla, és később megbánod, türelemmel tuti szert tehetsz rá utólag. Ide is jó példa a Rising Sun, volt aki 20-30 ezer forintot képes volt kifizetni 8 műanyag házikóért meg 2 félholdért. Lelke rajta, mi meg szereztünk többet 8-10 körül a csoportban vagy teljes pakkokat és szétdobtuk igény szerint.

“Mindent” megvettem, de jó ötlet volt?

Hogy személyes példákkal is éljek, a kisebb-nagyobb KS csalódásoktól (játék, nem kampány) kezdve, a társaság ízlésének eltolódásán át, a sokkal gondosabb válogatásig minden közrejátszott abban, hogy mit és mennyit támogatok/tunk. Nem próbálok meg meggyőzni senkit arról, hogy jó-e az a játék (Middarából tanulva ezen túl a hosszabb kampányos játékokról jóval később írok inkább, sorry), vagy van-e hasonló ami sokkal jobb, mindig a saját gondolataim írom le, mint eddig is. Lesznek majd cikkek a csalódásokról is, mert eddig szinte csak pozitív hangvételű írás volt és így kicsit olyan fizetett review-s, Rahdo szerű, hogy mindenre azt mondom, jó kis játék, szuper élmény. És ha korán írok egy játékról, általában így is van, mert új és lelkesen fedeztük fel. Aztán párszor – hol hamar, hol később – eltört valami, és csalódásba ment át. És ennek sok köze van a KS dömpinghez. Iszonyú tempóban ontják magukból a cégek (saját magukhoz képest is, nem csak egymáshoz viszonyítva) az egészen bonyolult, teljesen új világot felépítő, végletekig részletes minikkel teleszórt társasokat, aztán harmadik-tizedik alkalom után jön a gond. Nincs balansz, teszteletlen, unalmas, nem elég újrajátszható, a sztori béna, és amúgyis sosem nyertem benne, tehát szar. Viccet félretéve, igencsak kevés KS termés maradt a polcon az elmúlt évben, és bár lehet, hogy csak nálunk történt ez, de még mindig úgy érzem, hogy a KS a legjobb és a legrosszabb dolog a társasjátékozás történelmében.

De olyan jó, mikor megérkezik és kibonthatom és kinyomkodom és úristen!

De milyen rossz, amikor utána kiderül, hogy annyira mégsem jó, mint amennyire vártad, és erősen közrejátszik az idő, amit vártál rá, hogy ennyire “akarod, hogy jó legyen”. És ne felejtsük el az árát sem. Ha TE kiadtál rá 100-at, tuti, hogy a legjobb játék valaha, ugye? Nem.

Miért akarom megszerezni ezt a játékot?

Be kell tudni lőni azt, hogy milyen kérdéseket kell magunknak feltenni, amik alapján józan ésszel tudunk dönteni a támogatás vagy utólagos beszerzés kérdésében. Egy nagy kérdést az elején ellőttünk. Egy másik a pénz, de azt egy igazi függő/gamer/gyűjtő nem sajnálja, ha neki “KELL” valami. Na de tényleg kell? Ez fontos kérdés. Itt el lehet gondolkodni, hogy mennyire hasonló ez a játék mechanikáiban azokhoz, amik már vannak. Például legutóbb, amikor egymástól külön olvastuk a Black Rose Wars (alaphangon KS-en 40ezer?) szabályait és mindannyian arra jöttünk rá, hogy ez egy picit túlbonyolított Adrenaline/Wiz War (kb 8-12ezer forint). A kérdés ilyenkor az, hogy melyiket teszi az asztalra a társaság szívesebben? A hosszabb-bonyolultabb verziót, amiben a körödben kijátszható lapok olvasgatása telik annyi időbe, mint a másikban egy átlagos forduló, vagy inkább toljátok az egyszerű, de nagyszerű – és roppant jól balanszolt – verziót, amiből belefér három játszma ugyanabba az időbe, vagy persze más társas is előkerülhet helyette. Nem akarok vitát indítani a BRW-ról, jó játék, rengeteg lehetőség, szuperül néz ki, de a kérdés jogos lehet sokaknak. Mi úgy látszik egyre jobban orientálódunk azon játékok felé, amik viszonylag rövid idő alatt nyújtják azt az izgalmat/élményt, mint amit a 2-3x hosszabb ideig tartó társaik, legyenek azok bármennyivel szebbek vagy elviekben több lehetőséggel kecsegtetőek.

Nyilván teljesen újat nem sokan mutatnak már, inkább nagyon jól igyekeznek kombinálni a már meglévő mechanikákat… vagy mint a CMON és a Ludus Magnus, eladják a kinézettel a dolgot, a játék lesz, amilyen lesz. Ez nyilván sarkítás, volt jó játék is mindkettőnél, de sok fekete pont is bekerült az ellenőrzőbe.

A “gyógyulás” útján

Első cikkemben kórnak neveztem a Kickstartert, némileg viccből, némileg a függőség és a gyors terjedés miatt. Tényleg elég durván sikerült beleszaladni és még biztos lesz, ami tavalyi kampányból megérkezik, majd viszonylag hamar megy is tovább, de nincs ezzel gond. Nem kell fölösen tárolni otthon őket, ha mégsem jött be, tedd ki valamelyik csoportba, és biztos lesz rá vevő. És ilyenkor újabb pozitív dolog történik. Kapsz értük pénzt. És ha nem backelsz újra “nemvagyokbiztosbennehogyjóleszdekell” játékokat és folytatod a mókuskereket, akkor sokkal jobb érzés lesz azzal a pénzzel valami olyat venni, ami tényleg “kell”, elő is kerül értelmes időközönként, és sok örömet okoz. Az ehhez tartozó kérdést a nem KS-ező olvasóknak is érdemes megfontolni, meg azoknak, akik gyűjtőknek vallják magukat.

Mi késztet arra, hogy megtartsam, amivel nem játszom?

  • Biztos majd lesz kivel játszani
  • Olyan sokat vártam rá, még itt sem volt, de már a szívemhez nőtt
  • Én gyűjtő vagyok, nem adom el, ha már megvettem!
  • Jól néz ki a polcon
  • Posztot kell írni, hogy elkeljen, nincs erre időm
  • Mi lesz, ha később mégis rájövök, milyen jó volt?

Nyilván süt a szarkazmus ezekből, de valós indok kell, hogy valaminek a tárolását, ami rengeteg pénzbe került, a gyűjtői szenvedély(betegség)eden kívül tudd magyarázni, hogy miért is jó neked, hogy ott van. Adri mesélt egy hölgyről, aki úgy lett a birtoklási vágyból fakadó problémákra szakosodott pszichológus, hogy vett valami illatos gyertyát, és várt egy jeles alkalmat, hogy majd meggyújtja. Majd jóval később megtalálta a szekrény alján megolvadva és nagyon felzaklatta, hogy kidobott pénz volt, nem volt részese a gyertya “elhasználódásának”, pedig az a célja a terméknek. Ez a gondolatmenet teljesen kiakasztotta, hogy miért érzi ezt a mértékű csalódást, egy ilyen apró dolog miatt. Ezt sokszorozzátok meg, és pont ilyen az a fajta gyűjtés, amikor nem játszol “mindennel” (épész keretek közt), amid van. Ha nem használod, nem sok értelme van. Nagyon jó érzés volt számomra is felismerni a problémát, végigjárni a kérdéseket, elengedni a játékokat, örömet szerezni másnak, aki játszaná, és a végén még pénzem is lett, amit olyanra költhetek, ami több használatot él majd meg, legyen az ennek a hobbinak egy része, egy másiké, vagy bármi használati cikk.

Ha már itt tartunk, a használt játékok vásárlásánál szembejött egyszer egy szempont, ami sosem jutott eszembe. Ha kézről kézre játnak a játékok, azokról egyszer kerül le a fólia és egyszer dobod ki a kinyomkodós keretet, és a kartondobozt meg a csomagoló műanyagot is megspórolod, így a környezetet is véded, ha nem vásárolsz fölöslegesen.

Na hogy vagy? Akarsz beszélni róla?

Beszélgessünk a témáról, mondjátok el nektek mik a szempontok, mik voltak a nagy csalódások, hogy álltok most a kampányokkal, mi segít a legtöbbet a KS útvesztőjében és bármi más jöhet, ami ide tartozhat.

3 thoughts on “A KS-kór és élettani hatásai (2. rész)

Add yours

  1. Hah, ezzel nagyon betalaltal. En mondjuk nemregen kezdtem el komolyabban ezzel foglalkozni, de teljesen le vagyok dobbenve, amit itt kint (Anglia) a helyi tarsasjatek korben csinalnak a tobbiek. Rengeteg jatekot vesznek, de kb hetente van poszt arrol is a klub FB falan, hogy X.Y. el akar adni csomo jatekot, latod a listat es a fele bontatlan. Legtobbjuknek tobb tucatnyi jatekuk van, hol/mikor jatszanak vele? Mindegy, persze mindenki arra szorja el a penzet, amire akarja, de a fenti tok jol osszeszedte azt, amit errol az egeszrol gondolok.

    Like

    1. Külföldön sokkal durvább ez, mint itthon, bár itthon is láttam már szép, raktárszerű “gyűjteményt, aminek nem láttam értelmét. Valóban mindenkinek lelke rajta (meg a pénze), hogy mit és hogy, én kicsit jobban érzem magam úgy, hogy lejöttem a dologról egy bizonyos szinten.

      Like

  2. Tetszett ez a follow up cikk, érdekes volt olvasni a tapasztalataidat.

    Az én észrevételem ezzel kapcsolatban,ami elsősorban önmagam megfigyelésén alapul, hogy az impulzív társasjáték vásárlási szenvedély(em) visszavezethető arra a problémára is, hogy jelenlegi élethelyzetemben megengedhetem/megengedhetném magamnak, hogy rendszeres vásároljak társast viszont időm (és a barátaim ideje), amit erre a hobbira tudok (tudunk) szánni, az sokkal kevesebb a korábbinál. Ezért van az, hogy amikor meglátok egy új játékot akkor az lebeg a szemem előtt, hogy úristen ezt mennyire király lesz előpakolni és kifesteni és végigjátszani a kampányt….és hát van is rá pénz akkor miért ne? Na itt kell, hogy bekapcsoljon az önkontroll…néha nagyon nehéz 🙂

    Like

Leave a comment

Create a free website or blog at WordPress.com.

Up ↑