Orrukok a Börzsönyben

Az előző hétvégén részt vettünk életünk első minifestő workshopján. Az első BMP Bootcamp Nógrád megyében, a Börzsöny Wellness vendégházban került megrendezésre a Bertyák Miniture Painting (aka István) szervezésében. Péntek reggeltől vasárnap estig akrilfesték és műanyag.

Én szinte semmit nem festettem az elmúlt 2,5-3 hónapban. Egyéb elfoglaltságaim voltak, illetve a legutóbbi pár próbálkozás után a kedvem is elment. Ami félig-meddig elkészült, az nagyon lapos lett, unalmas. Elfogytak az ötleteim és a kivitelezés is bőven hagyott kívánnivalót maga után, de mivel semmi kedvem nem maradt javítani, bepakoltam mindent a szekrénybe, hogy ne is lássam a figurákat. Istvánnal találkoztunk már párszor kiállításon, társasos találkozón és szimpatikus volt élőben, viszont nekem a facebookos posztjairól egy kis elitizmus érződött.

Némi ellenérzéssel indultam neki a workshop alapötletének. Az interneten minden (is) megtalálható. Töménytelen mennyiségű technika, stílus, megoldás érhető el videó, leírás, stream, kép, audio anyagok formájában. Ebből elég sokat láttam. Mi az amiért megéri elutazni és összezsúfolódni egy szobában 9 vadidegen emberrel, hogy aztán egy Games Workshop figurát festhessek?

Péntek reggel indulás, hogy fél 10-re odaérjünk, kipakoljunk és 10-kor kezdődhessen a festés. Ezen a ponton úgy döntöttem, hogy az lesz a legjobb, ha elengedem azt, amit eddig gondoltam az egészről. Odamegyek, követem az utasításokat és meglátom mi történik. Ennek fényében reggel bepakoltunk a kocsiba, útközben felvettünk egy másik résztvevőt, és irány Borsosberény.

A középmezőnyben érkeztünk meg. A vendégház nagyon barátságosnak tűnt, a szobák beosztása is oké volt, a jacuzzinak meg a szaunának meg nyilván mindenki örült. Már előző nap megkaptuk a menetrendet, hogy körülbelül mivel foglalkozunk majd egyes napokon. A csapat közös erővel előkészítette a nagy étkezőasztalt és elkezdtük kipakolni a cuccokat. Szorgosan sorakoztak a lámpák az asztalra csíptetve (1-2 per fő) és töménytelen mennyiségű eszköz és festék került elő.

Kiválasztottuk a figuránkat, ami egy ork, elnézést, orruk volt. A többféle pózból és fegyverből mindenkinek sikerül a neki leginkább esztétikusat kivenni. Melléjük kaptunk egy talpat is. A délelőtt első része pedig a talp előkészítésével telt.

Szeretek base-ket készíteni, úgyhogy a kezdeti bizonytalanságom után mindenki lelkesedése rám is átragadt és nekiálltam megvalósítani az otthon elképzelt koncepciót. István rengeteg anyagot hozott, amiből lehetett válogatni és körbejárva, egyesével mindenkivel megbeszélte mit és hogyan érdemes csinálni, javítgatta a hibákat vagy ötleteket adott. – Amúgy ez a rész a workshop további részében is így zajlott. Nem tudom számolta-e, hogy végül hány kört sikerült megtenni az asztal körül 3 nap alatt, de iszonyat fárasztó lehetett. Le a kalappal 🙂 – A talpak ragasztás után kikerültek a kertbe száradni, mi pedig elkezdtünk megbarátkozni az orrukunkkal.

A bőr volt az első témakör. Két csapatban a “mester” köré gyűlve néztük meg a bemutatót, hogy milyen módon szokta az orrukok bőrét festeni. Itt több alapfogalom, koncepció is előkerült, majd jött a kemény dió: a színséma festékké konvertálása. Ez azt takarta, hogy az elérhető festékekből kiválasztottuk a színeink két szélső határát és azok keverését is megbeszéltük. Ez is egyesével zajlott, hiszen ahány ház annyi orruk bőrszín. Volt ott minden albínó, lila, kék, zöld. Én magam egy piros orruk mellett döntöttem, mert úgy éreztem, hogy valamiért nagyon mérges. A színsémánál azt is figyelembe vettük, hogy a korábban elkészített talp leendő színeihez majd igazodjon.Ezután, felügyelet alatt, nekiestünk a festésnek. István minden fázisnál rátekintett a figurára, hogy jó irányba haladunk-e, sikerült-e megérteni az utasításokat. Akinek segítség kellett az pedig szólt és kérdezett, újra megmutatta neki a lépést.

Ezen a ponton én kicsit belefeledkeztem abba amit csinálok és nehezen tudom visszaidézni mi is történt pontosan, de egy ponton rájöttem több dologra is, ami eddig egyik festésem alkalmával se esett le. Az orruk fiú elkezdett valahogy kinézni és bár néha nem voltam biztos benne, hogy elég sötét, világos, jó helyen jó színű, meg tudtam kérdezni. Utána pedig haladtam tovább és egy idő után meglepődtem azon amit csináltam. Nem volt hibátlan, de más volt mint amiket korábban produkáltam. Ebédet tartottunk majd mentünk körbe és lestük kinek hogy alakul a bőrszín a figurán. A kicsit késői kezdést, késői befejezéssel pótoltuk, így a napot 7 körül zártuk. Letakarítottuk az asztalt amire kikerültek a társasok. A lelkesebbek Shadespire-je mellé csak néhány kisebb játékot szedtünk elő (Tiny Towns, Villagers, Pipematz). Az első éjszakai alvás kicsit nehézkesen ment az egész napos fárasztó koncentrálás miatt (vagy ellenére).

Második nap áttértünk a NMM (non-metallic metal) festésre. Ez a fegyvert és a páncélt takarta. Kicsit aggasztott ez a téma, mert annyira nem voltak jó tapasztalataim vele és ezért eleve nyögvenyelősen kezdtem el. Ráadásul az egyik különálló páncéldarabot is sikerül valahova elszórnom és nem kevés idő volt mire a rengeteg cucc között a padlón megtaláltuk. A bemutató után nekikezdtem. Fekete-fehérrel nem egyszerű festeni és az első pár perc után majdnem ott is hagytam azzal, hogy ez nekem nem hiányzik. Na, ez egy nagy hülyeség, amit az ember tehet, mert kell némi idő, hogy kialakuljon a minta. De végül csinálgattam tovább és szépen lassan (lassabban, mint az előző napi bőr) egy elfogadható állapotot sikerült elérni. István mondta, hogy pihenjünk ha úgy érezzük. Kicsit át is tértem a bőrnadrág alapszínének a festésére a levegőváltozás érdekében :D.

Délután lealapoztuk a már megszáradt talpakat. Voltak akik még nem akarták feladni a küzdelmet és festettek volna tovább a nap végeztével, de sokan már elfáradtunk és úgy döntöttünk, hogy inkább pihenje ki magát mindenki. Takarítás után újra előkerültek a játékok, egy Batman és egy Court of the Dead erejéig voltam ébren. Páran pedig a jacuzziban pihenték ki az izgalmakat.

Második éjjel jól ment a pihenés és reggel volt olyan lelkes résztvevő, akit már az asztalnál találtunk, mikor megérkeztünk a reggeliért. Ő már pár órája festett. Ez alatt a pár nap alatt kiderült ki mióta fest, miket szokott játszani, mennyi ideje van a hobbijára és néhány komolyabb filozófiai vita is kialakult :D. Elég vegyes társaság gyűlt össze. Volt akinek ez már a sokadik workshopja bár nem túl rég óta fest, olyan aki alig-alig festett bármit előtte, aki új technikát akart tanulni bár régóta fest és olyan is aki “rendes” képeket fest. Az első nap után lelkesen véleményeztük egymás munkáját, mentek a cukkolások és a poénok, ahogy azt illik.

A harmadik nap a bőr elemek (öv, nadrág) kidolgozásával telt és a már lealapozott talpakat festettük készre. Ebből elég sokféle lett (szikla, barlang, sivatag, torony, erdő, többféle láva, havas) így kisebb csoportokban kaptuk meg az utasításokat, hogy milyen színsémával és mit is kéne csinálni. Már rutinosan mentünk tanácsért, okoskodtunk egymás között és javítottuk a hibákat. Akinek ideje és energiája bírta az még csinosítgatta az orruk figurát. Én úgy döntöttem, hogy a maradék páncélt nem akarom elsietni, inkább otthon fejezem be. Így a talp készen lett és felillesztésnél sikerült (most már mondhatom hogy szokás szerint) eltörnöm az orrukom bokáját. Még szerencse, hogy bokaragasztásban már ekkora rutint szereztem.

Készítettünk egy pár fényképet, örültünk egymás figuráinak és szépen lassan 3-4 körül nekiálltunk összepakolni.

Összességében a workshop nekem egy hatalmas pozitív csalódás volt. Ha valaki mondja sem hittem volna el, hogy mennyivel többet számít amikor élőben látod azt amit valaki elmagyaráz. Rengeteg információ hangzott el, amiből biztos felejtek majd el dolgokat, de amire közben rájöttem, hogy eddig rosszul, vagy legalábbis nem optimálisan csináltam az biztos, hogy megmarad. Ebben olyan alapvető dolgok vannak benne, mint a wetpalette rendes összeállítása és az ecsetkezelés. Amikor pedig valami olyat sikerül megvalósítanod, amiről te sem gondoltad volna, hogy sikerül, az egy nehezen leírható élmény.

Egy elég jó társaság gyűlt össze, jó volt a hangulat, pedig 11 embert összezárni 3 napra egy szobába nem egy veszélytelen vállalkozás. István hozzáállása és türelme ahhoz, hogy mindenki a saját ízlésének és szintjének megfelelően sajátítsa el a technikákat szerintem nagyon tiszteletreméltó. Mindig ott volt amikor valakinek valami nem úgy sikerült ahogy szerette volna. Kritizált, de bíztatott és segített javítani, ha valaki kicsit kiborult, amikor nem sikerült elsőre a megvalósítás. Biztos vagyok benne, hogy jól elfáradt ez alatt a pár nap alatt. Nekem hatalmasat nőtt a szememben és úgy érzem nem ez lesz az utolsó workshopom.